– Elhunyt Pécsi Ildikó. – mondja Panka tegnap, miközben a híreket böngészi a telefonján, és olyan ábrázatot vág hozzá, mintha egy közeli ismerősét vesztette volna el.

– Te ismerted a művésznőt? Kérdem tőle.

És legnagyobb meglepetésemre Panka, aki saját bevallása szerint egyetlen színész nevét sem tudja megjegyezni (Bruce Willis-t és Will Smith-t leszámítva), igennel válaszol.

– Azaz, hogy nem ismertem, de egyszer találkoztam vele, amikor tőle kaptam különdíjat.

– Miféle különdíjat? Ő a adta át a legjobb hárompontos dobónak járó kupát?

– Nem, közönségdíjat. Egy kutya szépségversenyen.

– Tessééééék?

Ez a sztori kezd érdekes lenni, mondom magamban, és egyre inkább érdekel, hogyan kaphatott Panka közönségdíjat Pécsi Ildikótól egy eb mustrán?

És Panka mesélni kezd….

“Az úgy volt, hogy 1992-ben volt egy kutyakiállítás és verseny a XII. kerületben, ahol egy egész utca le volt zárva, és mindenféle és fajta kutyával jöttek az emberek.

A színpadon pedig egymást érték a különböző műsorok, de természetesen a legfőbb attrakció a szépségverseny volt.

Én akkor 7 éves voltam, apáékkal mentünk, és vittük magunkkal az akkor kb 8 hetes Bercit, és testvéreit akik gyönyörű, foltos, német dog kölykök voltak.

Apa pedig megengedte, hogy én menjek fel vele a színpadra.

Ha lett volna olyan verseny, hogy melyik páros a leginkább lámpalázas a budai úri közönség előtt, azt biztosan mi nyertük volna Bercivel.”

De hála Istennek a zsűriben ott volt Pécsi Ildikó.

A versenyen nagyon sokan voltak, gyönyörű kutyákkal, és látszott, hogy legtöbbjüknek nem ez élete első megmérettetése, így egyáltalán nem számítottunk semmiféle elismerésre.

Az első három díj kiosztása után aztán legnagyobb meglepetésünkre a színésznő Bercit hívta a színpadra, mondván, hogy mi nyertük a közönség különdíját.

Hogy volt-e ilyen különdíj a versenybizottság előzetesen megtervezett programjában, abban már gyerekfejjel is kételkedtem, de egy életre szóló élmény volt Pécsi Ildikótól átvenni a díjat…”