Tegnap este 10 óra körül békésen olvasgatok a fotelben, amikor a hetekkel ezelőtt megrendelt karácsonyi meglepetés ajándék kézbesítőjétől az alábbi email érkezik:

“Értesítjük, hogy az ön által megtendekt termék előre nem látható nehézségek miatt várhatóan 2021 januárjában fog megérkezni raktárunkba.”

Hirtelen elgondolgodtam rajta, hogy a MÁV-tól rendeltem-e valamit, ráadásul akikor rányomtam a rendelés véglegesítése gombra, a termék státuszánál az állt nagy, zöld betűkkel, hogy RAKTÁRON.

Szóval, hogy ennek ellenére miért csak jövő januárban fog egyáltalán oda megérkezni a kérdéses áru, ahol már novemberben tartózkodnia kellett volna, azt nem értettem.

Felindultságomban meg is fogalmaztam egy cifra káromkodásokkal tarkított válaszlevelet, amit aztán a küldés gomb megnyomása előtt még átolvastam, és ez lett a szerencsém.

Az egyik legszebb “csúnya szavunkat” ugyanis hibásan írtam, és ha az ember egyszer már elküld a jo fenébe valakit emailben, legalább helyesen tegye.

Aztán javítás közben felsírt Danika, és inkább be is zártam a panaszlevelemet egy időre.

És, hogy mennyire “fontos” a tökéletes karácsonyi ajándék hajszolása az ünnep valódi értelméhez viszonyítva, arra akkor eszmélten rá, amikor az éjszaka közepén egy rég nem látott barátunk kopogtatott az ajtónkon.

Őt viszont csak fél nappal későbbre vártuk, így ha azt nézzük, az egyik csomag később, a másik hamarabb érkezett.

És ma hajnalban, amikor holtfáradtan, ám annál vidámabban mesélte hazaútját ugyanabban a fotelben, ahol én pár órával azelőtt még egy csomag késése miatt idegeskedtem, na akkor rájöttem, hogy azt a panaszlevelet örökre a piszkozat mappában hagyom…