A vasárnapi misén már 4 gyertya égett az adventi koszorún, és Karácsony közeledtével az egyre növekvő létszámú hívek közt már logisztikai bravúrokra volt szükség a másfél méteres távolság betartására.

Advent a várakozás ideje, de érthető okokból egy 3 és egy 5 éves gyerek nem annyira szeret várakozni.

Az előttünk ülő fiúknak legalábbis biztosan nem lehetett könnyű, ezért is került elő a pad háttámláján kifejezetten jól guruló piros tűzoltóautó és egy sárga traktor. Pótkocsival.

A játék lényege abban állt, hogy ki tudja (szülői utasításra természetesen mindezt olyan halkan, hogy az ne zavarja a körülöttük ülőket) úgy eltalálni a másik járművét, hogy az elkezdjen visszafele gurulni.

Aztán egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy abbamarad az ütemes puffanások sorozata, a kisebbik gyerkőc az anyukájához hajol, és komoly kérdésre szánja el magát:

– Anyu, hányat kell még aludni, hogy jöjjön a Jézuska?

– Ha jól számolom négyet. – érkezik a válasz néhány másodperc gondolkodást és fejszámolást követően.

– Akkor azért ég négy gyertya a koszorún?

– Nem, azok az adventi időszak 4 hetét jelkép…. de itt anyu gyorsan rájön, nem biztos, hogy bele kell állnia egy hosszabb kultúrtörténeti elemzésbe, így helyesbít, és csak annyit mond, hogy “valami olyasmi”…

Erre felderül a kissrác szeme, és teljesen logikus következtetésre jut:

“Akkor, ha hármat elfújunk, akkor holnap jön?”