Este van, este van, túl nagy nyugalomban

Telt el ez a nap is Arborétumomban.

Nincs itt turista, egy sem maradt mára,

Üzleti utazókat nem érdekli a páva.

Nem flangálnak erre engem fotózó alakok,

Csódálóktól mentesen unalmasak a napok.

Pedig nyáron hej, de sokat szelfiztek itt velem,

De ez a Müller Cecília megint betett nekem.

Azt mondta a turistáknak, maradjanak otthon,

Pedig pávát látni Szarvason mindig jó, én mondom.

Bánatomban elbújdosok, mint egy félénk panda,

Bár lefotózna legalább egy legénybúcsús banda.

De csak néhány maszkos gondnok jár most felém,

Az önsajnálat villámai csapkodnak így belém.

Ne adjam fel soha, mondta ma a mókus,

Hátha erre vetődik egy ornitológus.

Pedig ha tudnátok, milyen pontos vagyok!

Social distance mértéknek a farktollamból adok.

Covidos időkben ez igen fontos szerszám,

Távolságod így pont másfél méter lesz ám!

Remélem, hamarosan ez a helyzet véget ér,

De hogy kerül ide egy Wuhani denevér?