Nem hiszek a véletlenekben.

De amikor ma reggel a szokásos szarvasi futókörömet róttam az Erzsébet Ligetben, és a mocsári ciprusok által szegélyezett vízparti ösvényről épp felkanyarodtam volna a fahídra, kikötődött a cipőfűzőm.

Egy félhangos káromkodás mellett letérdeltem megkötni, amikor észrevettem, hogy előttem alig egy méterre egy rég kivágott fa törzsére valaki egy alig pislákoló mécsest helyezett el el.

A mécsesen nem volt fedő, az eső viszont már legalább fél órája szemerkélt, így a kisebb csoda kategóriájába tartozik, hogy nem aludt el.

És akkor döbbentem rá, hogy ma van halottak napja.

Ha pedig már úgyis térdeltem amiatt a fránya cipőfűző miatt, hát a minimum egy gyors fohász volt a Mennyországban lakó rokonokhoz és barátokhoz.

Aztán futottam tovább, és nem mertem visszanézni a hídról, hogy vajon ég-e még a gyertya.

De remélem, hogy még véletlenül sem alszik el ma…