Tegnap reggel Szarvas belvárosa felé futottam, és amikor épp átszaladtam volna nagy lendülettel a piros lámpa ellenére az úttesten, látom, hogy egy csoport óvodás vár a zöld jelzésre.

Az utolsó pillanatban megtorpanok, elvégre mégsem mutathatok ennyire rossz példát a fiatalságnak.

És ennek a megtorpanásnak köszönhetjük a mai történetet.

Az egyik kisfiú ugyanis megkérdezte a mellette álló kislánytól, hogy megfoghatja-e a kezét.

És közben olyan őzike szemeket meresztett rá, hogy erre a kérésre nem lehetett nemet mondani.

De egy úrilány mégsem adhatja be csak úgy, ok nélkül a derekát. Ezért csak várt, és nézett a fiúra.

Én pedig már majdnem annyira izgultam, mint a kissrác, amikor a lány a következő frappáns válasszal mondta ki a boldogító igent:

“Végül is, Hollywood van. A szeretet ünnepe.”

A fiút pedig valószínűleg teljesen hidegen hagyta, hogy mi a különbség az ősi kelta hagyomány, a filmgyártás fővárosa, karácsony és október 29. között.

Mert a kézfogástól neki ez tényleg a szeretet ünnepe lett…