Napra pontosan 7 esztendeje 5 különböző nemzetiség képviselője foglalt helyet az asztalnál.

Egy ausztrál borász, egy Seattle-i zenész, egy Vermont-i építész, egy Texas-i egyetemista, egy ír hosszútávfutó, egy olasz könyvelő, és egy magyar üzletember.

Meg persze Panka és én.

Helyszín: valahol Spanyolországban, úton Santiago de Compostela felé, az El Camino egyik legeldugottabb falucskájának egyetlen olyan kávézójában, ahol a tulaj vette a fáradtságot, és méltóztatott hajnali 8:30-kor kinyitni.

Az asztalon egy fagyiból készült torta, rajta pedig egy alig pislákoló, ám annál melegebb tüzet adó gyertya.

Az asztal körül ülő meglehetősen nemzetközi társaság magyarul énekli a boldog szülinapot. Ok, nem a Halász Judit féle teljes verziót, csak azt, amit előző este óta gyakorol mindenki titokban.

A Camino-n ugyanis meglehetősen korlátozottak a lehetőségek, ha az ember bármivel meglepné szíve választottját szülinapja alkalmából, így az egyetlen ajándék a reggeli mellé szedett vadvirág csokron kívül, ez a kis ünnepség.

MIndössze 5 napja megyünk együtt ugyanazokkal az emberekkel, akikkel előtte soha életünkben nem találkoztunk, de már jó barátnak érezzük őket. Így amikor előző este a vacsoraasztalnál mindenki kap egy kis cetlit, amin felvázolom nekik a tervet, cinkos összekacsintások jelzik, hogy természetesen megtanulják reggelre a dalt magyarul.

Igen ám, de hogy kerül egy 210 fős spanyol településen szülinapi torta az asztalra úgy, hogy együtt halad a csapat, és az ünnepelt ne vegyen észre semmit?

Hát úgy, hogy a barátja egyre nagyobb térdfájdalmakra panaszkodva lemaradozik, meg-megáll, amíg a többiek előre sietnek, beszerzik a tortát, és a megbeszélt helyen várnak a fiatal magyar párra.

Csak miheztartás végett: az úton nem volt nálunk mobiltelefon, így erősen és sűrűn kellett imádkozni, hogy a terv működjön, és ne veszítsük el a ránk váró barátokat örökre.

De hol máshol találjanak meghallgatásra az imák, mint Szent Jakab útján, így amikor Panka már biztosra vette, hogy akkora a baj, hogy be kell fejezni a zarándokutat Bandi fizikai alkalmatlansága miatt, Békési Steve, a csapat egyetlen magyar tagja integet lelkesen, hogy erre fáradjunk, mert itt lehet egész Spanyolország legjobb cortado-ját inni.

Amikor pedig beléptünk, a cortado-k mellett a többiek egy kicsit rozoga torta egyetlen szál gyertyája körül állva énekelték magyarul, hogy:

“Bowl dog Sue Lee nap pot Panka, bowl dog Sue Lee nap pot. “

Azóta hét év telt el, és csapat tagjaival a Camino óta nem találkoztunk, de szerintem azt a reggelt senki nem fogja elfelejteni…