Aki vezetett már közös vállalkozást szíve választottjával, annak biztosan nem kell bemutatni, hogy mennyire nehéz a magánéletet különválasztani a munkától, és mennyi üzleti alapúnak látszó döntés mögött húzódhat meg a tegnap esti vita utáni burkolt bocsánatkérés.

Mondanám, hogy ez nálunk teljesen máshogy van, de akkor messze járnék a valóságtól.

Amikor 5 évvel ezelőtt belevágtunk a Nád a Házam felújításába, abban egyetértettünk, hogy mi akarjuk megcsinálni a környék legjobb vendégházát.

Na jó, igazándiból Panka az országot mondta, én pedig szerettem volna, ha egyszer a világ 5 legjobbja közé sorol minket a Condé Nast Traveller című szaklap…

Szóval a jóra való törekvésben és az ambíciókban sosem volt hiány, de hogy közben a vendégeket sajttállal vagy frissen sült pogácsával, behűtött fehérborral vagy egy különleges vörössel várjuk, a kerítést náddal vagy fával burkoljuk, nos ezekben a kérdésekben már ritkán egyezik a véleményünk.

Ilyenkor pedig gyakran enged a vitás kérdésben az, akinek több vaj van a füle mögött, mert előző nap elfelejtette megetetni a kutyát, vagy már megint nem fizette be időben a gyorshajtásért kiszabott bírságot, ami így a háromszorosára emelkedett.

Ha pedig mindenkinek tiszta a lelkiismerete, vagy semmiféle rossz fát nem tett senki a tűzre, akkor még mindig elő lehet venni azt a viszonylag egyszerű ötletet, hogy talán kérdezzük meg a vendégeinket.

És ilyenkor jövünk rá, hogy mennyire okafogyott azon veszekedni, hogy a következő felújításnál szauna vagy dézsafürdő legyen, mert a google docs-os kérdőívből kisül, hogy ők bizony a leginkább egy mosogatógépre vágynak.

Így aztán, ha a közeljövőben egy hasonló kérdőívet kaptok emailben, vagy egy szavazást láttok itt a facebookon, akkor jusson eszetekbe, hogy válaszaitokkal sokat segítetek a családi béke megőrzésében.

Meg persze abban is, hogy egyszer felkerüljünk arra az ötös listára…