Amikor 2015 nyarán megnyitotta kapuit a Nád a Házam Teteje, az első fizető vendégeink érkezése előtt 3 nappal megvendégeltük a családtagokat.

Természetesen mindenki hozott legalább egy olyan ajándékot, aminek szerinte hasznát vesszük a házban vagy a kertben.

Legrosszabb esetben pedig finom, vagy garantáltan becsípünk tőle.

Végül 25-en gyűltünk össze aznap, és legalább ennyi hasznos, szép és kedves meglepetés gyűlt össze a dohányzóasztalon, ami akkor még barna színben pompázott, mert Panka még nem végezte el a bútorfestő tanfolyamot.

A legutolsó ajándék hozó ajándékozó Erzsi mama volt, akinek a kosarában 3 tő levendula lapult, amiket előző nap vételezett a nagykőrösi piacon.

Az eladó néni állítólag azt mondta neki, hogy csak olyan helyre ültesse ezeket a töveket, ahol sok napsütésben lesz részük, szeretettel gondozzák őket, legalább egy kicsit értenek a virágokhoz.

Hát a napsütésre nem lehetett panasz az elmúlt 5 esztendőben.

Panka részéről megvolt a szerető gondoskodás.

Klári néni pedig mindannyiunk legnagyobb szerencséjére ért is a virágokhoz. Nem is kicsit.

Talán mindezeknek együttesen köszönhető, hogy 5 év elteltével a 3 tő levendulából annyi lett, hogy a medence és a bejáró is levendula sorfallal van szegélyezve, és minden évben legalább kétszer kell szembenéznünk azzal a kellemes gonddal, hogy vajon ki a csudának ajándékozzuk a leszüretelt virágokat?