– Csókolom! Vakondriasztó szert szeretnék.

– Milyet?

– Olyat, ami elriasztja a vakondot.

– Hova?

– Hát jó messzire.

– De hova lesz?

– Mármint mondjam a címét a vendégháznak? 5561 Békésszentandrás…

– Nem úgy, hanem úgy értem milyen kertbe?

– Hát nagyon szépbe. Főleg, ha Klári néni is jelen van a takarításnál. Ha csak én gondozom, akkor kicsit kevésbé. De gondolom ez vakond szempontjából kevésbé számít, ugye?

Mire a mondat végére értem, már éreztem a gazdaboltban dolgozó hölgy szemében, hogy meglehetősen hülyének néz.

– Maga városi fiú, ugye?

– Hát, Szegeden születtem, de azért igyekszem belerázódni a vidéki létbe.

– Na, akkor elmondom magának, hogy arra gondoltam, hogy van-e vakondháló, vagy nincs. Van-e öntözőrendszer, vagy nincs? Van-e gyepszőnyeg, vagy csak gazos a kert?

Én inkább nem mondtam el, hogy épp mire gondolok, mert az tiszteletlenség lett volna, így csak vettem egy nagy levegőt, és közöltem, hogy sem gyepszőnyeg, sem vakondháló, sem öntözőrendszer nincs.

Csak vakond.

– Rendben. És meg akarja ölni őket, vagy csak elriasztani?

– Természetesen nem áll szándékomban lemészárolni egy vakond családot, úgyhogy ha létezik olyan megoldás, aminek köszönhetően messze elkerülik a mi kertünket, de egyébként jól érzik magukat, akkor abból kérnék.

– Olyanunk volt, de már nem lehet kapni.

– Akkor milyet lehet kapni?

– Olyat, ami mindenre jó, csak vakond ellen nem.

– Akkor mégis mit tetszik javasolni?

– Vakondhálót.

És azt lehet kapni önöknél?

– Ja, azt nem.

– Akkor mit teszik javasolni az önöknél kapható vegyszerek, csapdák, vakondriasztó varázslatok közül? Csak tessék mondani egyet, és már itt sem vagyok.

A hölgy pedig végignézett rajtam tetőtől-talpig, majd levett a polcról egy kék színű dobozt, és “kedvesen” közölte:

– Ez pont jó lesz magának.

Gondolom, a sztori végét kitaláljátok.

Vakondunk azóta is van.

De reméljük, legalább jól érzik magukat nálunk…