Gondoltam, ma elcsalom az írást, és egy másfél perces kisfilmet kaptok pénteki tartalom gyanánt, de annyi lelkesítő és bíztató levelet kaptunk tegnap, hogy erőt vettem magamon, és ha már lúd, legyen kövér.
Jöjjön egy csokorra való baki, a hibákról, amiket az induláskor elkövettünk, mint zöldfülű vállalkozók.
Na jó, inkább úgy volna helyes ez a mondat, hogy mióta belevágtunk, a hibák száma szignifikáns növekedést mutat és a végtelenhez konvergál. (Ha ezt Balogh Margit tanárnő olvassa, remélem büszke rá, hogy nem múltak el nyomtalanul a statisztika órán tanultak.)
Mivel a ballépésekről szóló lista meghaladná egy FB poszt terjedelmét, íme az egyik legelső baklövés:
“A ZÖLD MEDENCE TÖRTÉNETE”
Akinek van otthon medencéje (vagy dolgozott már uszodában) az bizonyára tudja, hogy a vegyszeres víztisztítással kapcsolatos direktívák legalább olyan pontos utasításokat tartalmaznak, mint a nagyi sütemény receptje.
Mert bármekkora medencéhez pont ugyanannyi tisztítószer kell, mint amennyi liszt a bejglibe:
“Amennyit felvesz.”
Mi gondosan elolvastuk az ezzel kapcsolatos szakmai útmutatást, [mármint a klórozással kapcsolatban] és az elején be is tartottuk. Majd úgy láttuk, hogy megy ez nekünk, mi lenne, ha egy kicsit vegyszerrel? Elvégre mi baj lehet egy kis öko szemléletű vízkezeléstől?
Persze ez a remek ötlet pont a július legmelegebb napjain jutott eszünkbe, így aztán amikor a vendégeink vasárnap reggel távoztak, és beszélgettünk velük a nálunk töltött egy hét élményeiről, a sok pozitívum mellett azért megemlítették, hogy a medence egy picit zöldes elszinesződést mutat…
Ajjaj! Miután kiléptek a kapun, Carl Lewis-t megszégyenítő gyorsasággal (a fiatalabbak kedvéért Usein Bolt-i) vágattunk a medencéhez, ami nem egy “picit zöld elszíneződést” mutatott, hanem konkrétan olyan színe volt, hogy A smaragd románcát újra forgathatták volna a partján.
Azóta nem próbálkozunk a medence tisztítás feltételeinek újragondolásával, a történetben említett vendégeinket pedig sikerült visszacsábítani magunkhoz egy külön nekik szóló akcióval: A medencében kék a víz.
ui: Amikor a következő évben a riói olimpián a toronyugrók medencéjét hozzánk hasonló “szakemberek” kezelték, Mihály Virág barátunk csak annyit kérdezett sms-ben, hogy a brazil szervezők kértek-e engedélyt tőlünk, hogy a medencénk színvilágát koppintsák?