– Elnézést, a Régimódi Vendéglőt keressük. – mondja egy úr, miután letekeri a nagyon sötétített üveget a nagyon sötét terepjáróján.

– Jó felé megyünk?

– Jó felé, csak feleslegesen, ugyanis ma zárva van. – felelem.

– Hogy érti azt, hogy zárva?

– Hát úgy, hogy nincs nyitva.

– Miért nincs?

– Azt sajnos nem tudom, és tényleg remek hely, de sajnos csak csütörtöktől vasárnapig fogadnak vendégeket. Ma pedig legjobb tudomásom szerint kedd van.

Ekkor az úr előveszi a telefonját, nézegeti, fixírozza, majd olyan fejjel, mintha valami komoly összeesküvés elméletre derített volna fényt, rám tekint, és közli, hogy:

– Ma tényleg kedd van. Akkor nem megyünk a Régimódiba. Tudna esetleg ajánlani egy olyan éttermet, ahol olyan jó menüt lehet kapni, mint a Régimódiban?

– Olyat sajnos nem, a Régimódiban ugyanis nincs ebédmenü.

– Mi az, hogy nincs?

– Hát azt jelenti, hogy csak étlapról tudnak választani. De ezt inkább hagyjuk.

– Ok, akkor hol lehet ma itt enni egy jó menüt?

– Például a Premier vagy a Mokka remek helyek, jó szívvel ajánlom mindkettőt.

– És ezekben lehet olyan ételeket enni, mint a Régimódiban?

Ekkor már kezdtem azt hinni, hogy a hátsó ülésről mindjárt előugrik Jáksó László Sebestyén Balázzsal együtt, és átadnak egy üveg nagyon jófajta pezsgőt, amiért megúsztam épp elmével ezt a párbeszédet…

De sajnos a pezsgő elmaradt, viszont hangosan megcsörrent a telefonom, aminek ritkán örülök ennyire, ugyanis ez remek menekülési útvonalat kínált beszélgetőpartnerem kérdéseinek börtönéből.

Panka volt az, és nagy örömmel újságolta, hogy ma a csillagok szerencsés együttállásának köszönhetően juhtúrós sztrapacska a menü a Premierben, és a Mokkában egyaránt!

Ha pedig szeretném levenni a lábáról, akkor igazán vihetnék belőle neki egy adaggal. Mindegy honnan, csak vigyem, amint tudom.

És hát mit mondhat erre egy kilátástalan beszélgetésből épp szabadulni próbáló férj az éhes feleségének?

Természetesen azt, hogy “Azonnal viszem, de csak akkor, ha nem zavar, hogy nem pont olyan, mint a Régimódiban.”