Amikor 2015 június 14-én szűk családi körben (23-an voltunk) megnyitott a Nád a Házam Teteje Vendégház, az avató ünnepségen nem győztünk fürdeni az elismerő szavak és a bókok özönében.

A sok “Jujj de szép ez a rózsabokor!” és “Andriskám, hogy ti miket ki nem találtok!” típusú dicséretek mellett azonban Veron mama csak hümmögött, bólogatott, és miután megbizonyosodott róla, hogy ezen a családi ünnepségen is az ő túróparféja nyerte az “ennél finomabb desszert nincs a világon” című gasztro versenyt, félrehívott minket, és a következő javaslattal állt elő:

“Szép ez a ház, meg minden, de nem hiányzik még belőle valami?”

Mi először azt hittük, hogy nincs elég desszert villa, vagy kevés a borospohár, de nem értettük, hova szeretne kilyukadni.

Aztán a 17. sikertelen tippünk után megkegyelmezett, és elárulta, hogy néhány könyv elférne még itt, mert olyan üresek a falak.

És milyen könyvekre gondoltál egész pontosan? akartam kérdezni, de még mielőtt kimondhattam volna, ő már vázolta is egészen konkrét elképzeléseit, és felajánlotta a saját házi könyvtárának jelentős hányadát.

“Én már ezeket úgyis olvastam mind, és nem hiszem, hogy öreg napjaimra ismét kedvet kapnék a E.T.A Hoffman arany virágcserepéhez…”

, mondtuk, és köszönve a lehetőséget, el is feledkeztünk a felajánlásról. Aztán lement az első szezon sok vendéggel, ám könyvek nélkül.

Ám egy álmos őszi napon csöng a telefon. Veron van a vonal végén (micsoda alliteráció :)), és csak annyit mond, hogy “Jöhetnétek már azokért a könyvekért, mert összekészítettem nektek, de már nem nagyon férek tőlük.

Ennek fele se tréfa, úgyhogy autóba pattantunk, átrobogtunk hozzá Nagykőrösre, és ugyan gondoltuk, hogy nem csak az Arany virágcserép (ami nem tudom, hogyan lehet kötelező olvasmány gimi elsőben????) lesz az adomány, de arra azért nem számítottunk, hogy a felajánlásból egy fővárosi Szabó Ervin könyvtár is megújulhatna.

A könyvek autóba pakolásához 2,5 órára és minden logisztikai tudásunkra szükségünk volt, de végül majdnem az összes befért.

A hazaúton azt tevezgettük, hova tudunk ennyi könyvet elpakolni, amikor Panka kitalálta, hogy sehova, úgyhogy csinálunk nekik egy könyvtár sarkot az emeleten. És a névadón sem kell sokat gondolkozunk…

Így nyitotta meg kapuit 2016 tavaszán a Varga Veron Könyvtár a Nád a Házam emeletén.

Amikor az áprilisi ünnepségen a tábla avatás és a piros szalag átvágása után megkérdeztük Veront, hogy mégis miért adta nekünk ezt a sok (a mintegy 290 db klasszikus regény és verses kötet között van 1919-es kiadású Ady összes is!) szép könyvet?

A magsztos és jótékony eszmék helyett kedvenc “pótnagymamánk” racionális válasza így hangzott:

“Már nem fértek el a Romana és Tiffany szerelmes regényeim a polcokon. És hát az ember mérlegel, hogy mi a fontosabb.”

Így ma az ő különös mérlegének köszönhetően az emeleti könyvtár legalább olyan jó kikapcsolódást ígér esős őszi napokra, mint a 37 fokos augusztusi kánikulában…:)