“Most én indítom a vonatot, hátha elviszi a szenet az Oroszlános hídhoz is.”

A magyar szénipar újraindítását a műemlék turizmussal összekötő ötlet az 5 esztendős keresztfiunk fejéből pattant ki egy szombat reggeli kiránduláson, a Mini Magyarország Makettparkban.

Majd miután meghallgattuk, hogy a Cifra Palotában ki is várja Tubarózsát (Viola), elzarándokoltunk a Jáki templomba, és kiabáltunk nagyokat a Tihanyi Echo válaszára várva, fáradtan rogytunk le a park nemrég megnyitott mesefigurás játszóterén a rekortánra.

Emma és Dávid azonban még bírták erővel, és gyorsan kerestek maguknak egy-egy játékot, még mielőtt a nagyonsoktagú nagycsalád kölykei elorozhatták volna előlük a legjobb helyeket a libikókán, a mókuskeréken, vagy a mászókán.

A gyerekek jól eljátszottak magukban, mi pedig lélegzetvételnyi pihenőnket kihasználva megkerestük a park egyetlen olyan négyzetméterét, ahová még elértek a nem éppen forrón perzselő május eleji napsugarak, és boldogan néztük, amint a lurkók egyesével végig próbálják a játékokat.

Dávid épp egy furcsán színes lovacska hátára kaptatott fel épp, amikor is megkérdezte, kíváncsiak vagyunk-e rá, hogy ő most micsoda?

Ilyenkor természetesen minden keresztszülő kíváncsi.

“Én vagyok a Rock lovas.”

“Hát az meg milyen?”

A kersztfiunk pedig nagy levegőt vett, megsarkantyúrta peripáját, és teli torokból üvöltötte, hogy “Gyite paci, gyite paci, rákkendroll!!”

Majd egy olyan harsány csatakiáltással tette nyomatékossá, hogy ki is a játszótér ura, hogy a nagyon népes nagycsalád jobbnak látta békésebb területekre visszavonulni.

A Rock lovas pedig elégedetten szállt le pej lováról, és invitált meg minket mérleghintázni.

“Gyertek, úgy látom, végre felszabadult a libikóka.”