Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az csúnya képeket mi csináltuk, míg a felújítás utániakat Walla Ádámnak köszönhetjük, aki mégiscsak a fotósok top ligájában játszik, már ha létezik ilyen bajnokság kis hazánkban…:)

A felújítás támogatottságáról csak annyit, hogy az egész családunk szentül meg volt győződve róla, hogy elhagytuk a maradék eszünket is, és minek ebbe annyi pénzt, időt, és energiát beleölni a felújításba?

Adjuk csak ki úgy, ahogy van, így is elég szép, biztos sokan fognak jönni.

Ok, azt aláírom, hogy normálisak sosem voltunk, de szentül hittünk benne, hogy végig tudjuk vinni a saját elképzeléseinket, és pontosan tudtuk, hogy sosem leszünk azok a vendéglátók, akik kiviszik a nyaralóba az otthon már nem használható bútorokat.

Szóval reggel 6-tól este 8-ig felújítás belül, festés kívül, vacsora és lefekvés között pedig készült a honlap, a Facebook oldal, és próbáltuk könyvekből (az ilyen témájú szakkönyvek száma azért nem észveszejtően magas kis hazánkban) és netes blogokból megtudni, hogyan is kell vendéget látni.

Aztán rájöttünk, hogy ezt úgy is csak élesben fogjuk megtanulni, és egy foglalásunk már amúgy is volt, hát majd csak belerázódunk.

És volt még egy nagy félelmünk.

Mivel a kedves idős házaspár, akitől vettük a házat, hétvégenként még gyakran jött a szomszédba pihenni (a Nád a Házam garázsát átalakították nyaralóvá, és ebben a szezonban gyakorlatilag szomszédok voltunk), előbb-utóbb el kellett volna nekik mondani, hogy itt bizony egy vendégház nyitja meg kapuit.

Természetesen annyira bátrak voltunk, hogy az első család érkezés előtt egy nappal vallottunk színt…:)

Áthívtuk őket megmutatni a felújítás eredményét, és úgy féltünk a véleményüktől, mint amikor az első beírást viszed haza az iskolából rossz magaviselet miatt.

DE legnagyobb meglepetésünkre csak ennyit mondtak: “Gyerekek, ez szebb, mint újkorában.”

Így aztán egy jófajta barackpálinka bepuszilása mellett megkapuk az áldásukat, amit lehet, hogy túlizgultunk, de nekünk nagyon sokat jelentett.

És reméljük, ők is úgy gondolják, hogy jó kezekben van a Nád a Házam Teteje…