Tavaly nyáron volt szerencsénk vendégül látni egy végtelenül kedves és aranyos osztrák-magyar családot, ahol a családfő nagy horgász és vadász volt, és már az érkezésük előtt sokat leveleztünk.

Kis hazánkban ugyanis egy Ausztriában élő, magyar származású, német állampolgárnak nem olyan egyszerű hetijegyet venni, ha Békés megyében szeretne legálisan halat fogni, vagy vadkacsára lőni.

De a lényeg, hogy a helyi szervek hathatós és áldozatkész munkájának köszönhetően minden engedély elkészült, mire a család ideért.

Másnap, amikor a reggelit vittem nekik, érdeklődök, hogy minden rendben van-e, hogy érzik magukat.

– Ez a hely szuper. A ház nagyon kényelmes, a levegő friss, a gyerekek imádják a medencét, és a Köröst is, és még meglepetés vendégünk is volt hajnalban.

– ???

– Kora reggel kimegyek a kertbe, és látom, hogy egy úr a lehullott barackokat szedi össze vödörbe, és amikor kérdeztem, hogy mit csinál, ő a kezembe nyomott egy tál zöldpaprikát, amit frissen szedett a kertjében, és olyan finom, hogy ilyet még soha nem ettem.

– Ja, ő Pali bácsi, a kedvenc szomszédunk. Neki köszönhető, hogy ilyen szép a füvünk, és ráadásul a lehullott gyümölcsöket is elviszi, mert azokból készíti a pálinkáját.

– És milyen gyümölcsből készül az a pálinka?

– Szerintem Pali bá nem az a finnyás típus. Bármilyenből tud főzni.

– De rendes ember. És szerinted, ha adok neki még vödör epret, ami a hosszú úton kicsit megerjedt, hoz helyette paradicsomot is?