Ok, akkor kezdjük a legelején:

Amikor 2010-ben megismerkedtünk Pankával, és a profi sportolók gondtalan mindennapjait éltük, a két edzés közötti pihenőidőben én az aktuális színház (akkoriban szerződött mindannyiunk Vágási Ferije, azaz Nemcsák Károly a Soproni Színházba, szóval remélem megértitek a lelkesedésem ) és moziműsorral bombáztam, míg ő Körös-parti eladó házakról küldözgetett nekem hirdetéseket.

Merthogy szerinte szuper dolog lenne venni egy kis vízparti házikót, felújítani, és kiadni turistáknak. És hogy ez majd milyen szép hivatás lesz mind a kettőnknek az aktív sportolás befejeztével.

Persze, szuper ötlet lenne, gondoltam magamban, és folytattam tovább a Youtube-on a “best of Vágási Feri” videók nézegetését. A Panka által átküldött hirdetések pedig nem mondhatnám, hogy nagy megnyitási aránynak örvendtek.

Szerintem a freemail-es inboxomban, az msn és iwiw fiókomban (a fiatalabb olvasók kedvéért jegyzem meg, hogy ezek létező média csatornák voltak egykoron) legalább 2.500 ingatlan hirdetés lapul még ma is.

2014-ben, egy esős augusztusi délután, amikor én épp az ausztriai hegyekben voltam edzőtáborban Merim Mehmedovics barátom vezetésével (aki akkor még keménykezű mester volt, és az edzések között nem nagyon volt erőnk másra az alváson kívül), csöng a telefon…

A vonal túlsó végén egy lelkes hang köszönés nélkül kezdi ecsetelni, hogy megtalálta azt a házat, amit már évek óta keres, és olyan szuper, hogy ezt most meg kell vennünk, mert valami lesz…

Én legalábbis ennyire emlékszem, ugyanis a félálomban lefolytatott interurbán telefonbeszélgetések ritkán maradnak meg az ember emlékezetében.

Aztán este kaptam egy gyanúsan kedves hangvételű, hálálkodó sms-t, amiben az állt, hogy én milyen jó fej vagyok, hogy ilyen simán igent mondtam a nádtetős ház megvásárlására.

A MIRE??????? És akkor derült ki, hogy a beszélgetés (amiből nekem csak homályos emlékképek szűrődtek át a valóság és ébrenlét határán a tudatomig) valójában így zajlott:

Hello, képzeld, találtam egy nagyon gyönyörű nádtetős parasztházat Békésszentandráson.

Aha…

És neked is nagyon tetszene!

Aha…

Akkor megvehetjük?

Aha…

De el kéne adnunk hozzá a lakásunkat, és hozzátenni az összes spórolt pénzünket. Nem baj?

Aha…

Akkor ez azt jelenti, hogy benne vagy?

Aha…

Hát így mondtam igent a Nád a Házam megvételére…

És mivel nincs az az újdonsült férj, aki 2 hónappal az esküvőjük után nem állja a hitvesének adott szavát, kénytelen voltam beadni a derekam. Egy olyan ház megvásárlására, amiről 3db nagyon pixeles képet láttam egy Nokia telefon alig repedt képernyőjén.

Nem mondom, hogy megbántam a könnyelmű ígéretet, mert már az aktív játék mellett elkezdtük a felújítást, és 2015-ben megnyitotta kapuit a Nád a Házam Teteje Vendégház.

Pankának pedig igaza lett, és tényleg találtunk egy olyan hivatást, amit legalább annyira szeretünk, minta kosárlabdát.

Trailer: a következő részben vicces sztorik és fotók jönnek felújításról, és megtudhatod, mennyi volt a pulzusunk, amikor az első érdeklődő telefonált, és ajánlatot kért egy 7 napos családi pihenésre… (annyit segítek, hogy magas)