Ha egy újdonsült apukát a kisfia születése után néhány órával a COVID előírásokra hivatkozva kipenderítenek a kórházból, csak a jó ég tudja mi mindenre képes.

Például minden hajnalban elfuthat a kórházhoz, hátha valami csoda folytán épp megpillantja gyermekét az ablakon át.

Vagy írhat minden reggel egy mesét, amit néhány év múlva akkor is jó szívvel olvas fel, ha a gyerkőc már esetleg unná a Mancs őrjáratot.

Íme a másfél napos fiatalúrnak címzett levél:

Kedves Dani!

MIlyen volt a 2. éjszakád a kórházban?

Remélem, jó fejek a “szobatársaid”, és nem sírnak vagy horkolnak nagyon.

Tényleg, egy pár napos gyerek már tud horkolni?

Anya szobatársa állítólag eléggé tud, mert a te anyukád a világon a legjobb alvó, de a mellette lévő néni annyira hangosan húzta a lóbőrt (nyugi, nem szó szerint, ez csak egy mondás, ha nagyobb leszel, majd elmesélem az eredetét), hogy még a falak is beleremegtek.

Apropó falak! Apa a ma reggeli futása során a kórház felé kanyarodott, abban a reményben, hogy hátha anya már felkelhet az ágyból, és épp téged ringat a karjaiban az ablak alatt, amikor én odaérek.

Mondanom sem kell, hogy ebből nem sok mindent láttam. Ellenben azt igen hogy egy komplett iparos brigád bontja a kórház 2. emeletének falait és ablakait.

A bajuszos Gazsi pedig épp a mégbajuszosabb Jóskának kiabál, hogy vigyázzon, mert “Jön a cucc!”

Ekkor apa kíváncsian lelassított egy pillanatra, mert nagyon érdekelte, hogy ez vajon mit is jelenthet?

Hamarosan kiderült, hogy a jelen esetben a “cucc” úgy jön, hogy Gazsi bá meghúz egy kart, aminek következtében egy nagyon hosszú csúszdán mindenféle építési törmelék száguld szélsebesen a Jóska bácsi által kissé hanyagul felügyelt konténerbe.

Jóska bának ugyanis nem tűnt fel, hogy abba a konténerbe nemhogy építési hulladék, de már egy baba pelenka sem férne bele, mert annyira tele van.

Így amikor nagybajuszú komája meghúzta azt a bizonyos kart, és elindult “a cucc”, már okafogyott és hasztalan volt a “Várjá má Gazsi az anyádat!” csatakiáltás.

A hatalmas robajjal lezúduló cucc ugyanis mindössze néhány tized másodpercet töltött csak a már addig is dugig lévő konténerben, majd hangos robajjal a járdán landolt a trolira várakozó járókelők legnagyobb “örömére”.

Gazsi pedig csak annyit mondott a lentről kissé felelőtlen vezényszavakat kiabáló cimborájának, hogy ha mégegyszer így kibabrál vele (nem pont ezt a kifejezést használta) elhegedüli a nótáját.

Hát így kerültek ma reggel a magyar építőipar koronázatlan hegedűsei a háztetőre, de remélem te épp átaludtad ezt az építésügyi valóságshow-t!