Miután a tegnapi történetből megismert Rock Lovas befejezte “garázdálodását” a Mini Magyarország játszóterén, erdei ninjává változott, és megkezde jelzés gyűjtő hadjáratát az Arborétumban.

A játék lényege az volt (egyébként ajánlom minden kereszt-, nagy-, és rendes szülő figyelmébe, aki szeretné 2 órán keresztül lekötni a gyerekeit), hogy az ösvény mellett elhelyezett farönkökre festett csillagokat, törpéket és pávatollakat kellett megtalálni, megérinteni egy varázspálcával (azaz fadarabbal), és az út során végig számolni.

Természetesen fejben.

90 perc elteltével már néha belezavarodtunk a “Nekem akkor most 12 csillag 7 törpe és 9 pávatoll van, vagy fordítva?” típusú kérdésekbe, de a lényeg, hogy egy 5 és egy 7 éves gyerkőcöt simán lekötött a játék 2 órán keresztül.

A verseny végére mindkét lurkó kigyűjtötte a megfelelő számú jelzést az Arborétumi Kincsvadászat fődíjához, és a bejáratnál található ajándékboltban választhattak egy-egy mini kaktuszt.

Ők pedig úgy örültek az egyenként 150 Ft értékű nyereménynek, mint egykor a szerencsés versenyzők, amikor a Rózsa Gyuri féle Zsákbamacskában a kettes ajtó mögött két kazettás hifi torony várt rájuk.

Apropó zenelejátszás! A túra végén megpihentünk az Arborétum Tündöklő Kövek című szobor installációjánál, ahol a Zsombori Árpád képzőművész által életre keltett szobrok és kövek bibliai témájú verseket és meséket mondanak a látogatóknak.

A gyerekek ebből annyit érzékeltek, hogy ha megnyomnak egy gombot, akkor a kövek beszélni kezdenek.

Mi naiv keresztszülőként megkérdeztük Dávidot, hogy mit gondol, ki beszél hozzá a különös kő belsejéből?

Nem tudom, miért vártuk azt egy 5 éves fiútól, hogy majd egy manót, szellemet vagy varázslót sejt a dolog mögött, de Dávid értelmes és okos választ adott a hülye kérdésre.

“Természetesen egy JBL lakik a kőben, és ő beszél hozzánk.”