Emlékeztek életetek 1. csókjára? És amikor először kaptatok egyest a suliban, és nem tudtátok, hogy mondjátok el otthon?

Az első alkalom mindig feledhetetlen, különleges, és bár az emlékek idővel gyakran megszépülnek, de mindig velünk maradnak.

Nekünk ilyen emlék a Nád a Házam 1. fotózása.

Lelkes olvasóink már tudhatják, hogy a családunk meglehetősen furcsán nézett ránk (egész konkrétan komplett idiótának tartottak), amikor megtudták, hogy mi profi fotóssal fényképeztetjük le az akkor még csak félkész házat.

Mi viszont tudtuk, hogy mekkora ereje van egy jó képnek, így kitartottunk amellett, hogy bár még nem mi vagyunk az ország legjobb vendégháza, de az odavezető út első lépéseként a legjobb fotóssal akarunk dolgozni.

Ádám pedig olyan lendülettel vetette bele magát a munkába, hogy a neki való segítség közben én annyira elfáradtam, mintha 3 meccset játszottam volna végig zsinórban úgy, hogy az utolsón 2 hosszabbítás van, és végig nekem kell fognom az ellenfél legjobb játékosát.

Szóval az 1. fotós nap kimerítő volt, de annyi élménnyel és nem utolsó sorban annyi képpel lettünk gazdagabbak, hogy még 5 évvel később is szolgáltat szellemi és vizuális muníciót ihlet hiányos napokra a történetíráshoz.

A posztban látható kép történetéről annyit, hogy a fürdő akkor még igencsak felújítás előtt állt…

A kád alján egy könnyen félreérthető, levakarhatatlannak tetsző, sötétbarna csík éktelenkedett, a zuhanykabin üvege finoman megrepedve, a kék törölközőbe belógó világos szürke valami pedig egy olyan csúnya, szocreál tükrös szekrény része, amire a nagymamáink is azt mondanák, hogy “Ezt le kéne cserélni, mert kiment a divatból 25 éve.”

De egy jó fotósnak mindenre van válasza, így amíg Panka egy utólag meglehetősen viccesnek tűnő habfürdővel fedte el a kád barna foltját, én szereztem néhány orchideát, Ádám pedig a kék türcsivel nemcsak a repedést tüntette el, de egy kis színt is varázsolt a szürke fürdőszobába.

Aztán annyira belemelegedtünk a “cicomázásba”, hogy sasszemű olvasóink az ablakpárkányon még néhány “zen hatású” díszkövet is felfedezhetnek.

Nos, ezek a kövek valójában a szomszéd kocsibeállójáról elcsent kavicsok, amiket 30 percig suvickoltunk Ultra Derm-es forró vízzel, hogy szépek és elegánsak legyenek az idilli habfürdős csendélet hátterében.

Amikor pedig végeztünk az egész napos fotózással, és este 10-kor holtfáradtan rogytunk le a verandán egy hideg szentandrási meggysör mellé, Ádám elkezdte végigpörgetni a több száz képet, majd ennél az egynél megállt, és csak annyit mondott:

“Gyerekek, ha nem tudnám, hogy hol készült ez fotó, azt hinném, hogy szép fürdőszobátok van.”

A kérdésés részletek aztán már az első vendégek érkezése előtt lecserélésre vagy felújításra kerültek, de nekünk ez a kép örökre a kezdeti időszak izgalmakkal teli napjait fogja eszünkbe juttatni.