Leparkolnak a vendégek a Nád a Házam udvarán, és egy 3 éves kislány pattan ki a hátsó ülésről, kezében egy plüss elefánttal.

Kicsit gyanúsan toporog, és közli, hogy ő most szalad a mosdóba, mert az elefánt nagyon ügyes volt, hogy eddig kibírta, de már nagyon kell pisilnie, szóval ő most elvinné.

Gyorsan mutatom neki a plüsselefántoknak ezen célra kialakított mellékhelyiséget, de közben kivágódik az anyukája is (mármint a gyereké) a kocsiból, és kérdezi, hogy ne segítsen-e?

– Anya, nem tudod, hogy egy 3 éves elefánt már egyedül is tud?

Így az anyuka elkezd bepakolni, és mikor a kislány megkönnyebbült arccal visszajön, megkéri őket, hogy ugyan segítsenek már neki az elefánttal abban, hogy legalább a saját csomagjukat felviszik a szobájukba.

A kislány pedig 3 éves kora ellenére pontosan tisztában van vele, mit várhatunk egy ilyen idős álattól:

– Anya, az még ok, hogy ne pisiljen az autóba. De hogy még pakoljon is hintázás helyett? Nem vársz te egy kicsit sokat egy gyerekelefánttól?

Az anyuka pedig mit mondhat erre? Mosolyogva néz utánuk, amint elindulnak a kerti hinta irányába…