Idén nyáron egy kedves család először járt a Nád a Házamban, és a körbevezetés során igyekeztem felhívni figyelmüket egy tiszta égbolt esetén nem mindennapi (azazhogy pont akkor minden napi) természeti jelenségre.

”Ha korán kelők vagytok, ajánlom figyelmetekbe a falusi napfelkeltét, amikor a napkorong búzatábla felett megjelenik a horizonton, na az egészen különleges látvány.”

“Köszi a csábító ajánlatot, de mi egész évben hamarabb kelnünk a napnál, így ha lehet, most egy hétig átengednénk neki az elsőbbséget.”

Egy hét múlva, búcsúzáskor érdeklődöm, hogy érezték magukat, és legnagyobb meglepetésemre a következőt mondják:

“Minden nagyon szuper volt, egy dolgot leszámítva. Az a piszok napfelkelte itt olyan gyönyörű, hogy miután az 1. nap véletlenül megláttuk a hálószoba ablakából, az összes többi reggelt is ezzel kezdtük. Na sebaj, majd otthon kialusszuk magunkat!”