2016 júniusában, egy szép vasárnap délután egy 3 gyerekes család parkol le a Nád a Házam bejárata előtt.

Álmoskásan hajtogatják ki magukat a kocsiból a fársztó utazást követően, és kicsit nyúzott arccal mutatkozunk be egymásnak.

Először járnak nálunk, és a családfővel folytatott telefonbeszélgetésünk alapján 2 dolgot biztosan tudunk róluk:

Egyrészt mindjárt érkeznek a nagyiék, akik életükben először próbálnak a Waze segítségével odatalálni bárhová, így fennáll a késés lehetősége.

Másrészt, hogy a legkisebb fiú nagyon szeretne horgászni, de még nincs engedélye.

Így bátorkodtam nekik javasolni, hogy amennyiben a srác már elmúlt 3, de még nincs 15 éves, egy úszós bottal nyugodtan horgászhatnak vasárnap. Hétfőn pedig váltsák ki az éves gyerek engedélyt, és a hetijegyet a szarvasi horgászboltban.

Ha véletlenül igazoltatja őket a halőr, akkor mondják neki, hogy a srácnak van érvényes éves engedélye, hetijegyet pedig még azért nem tudtak venni, mert a bolt vasárnap lévén zárva van.

Hogy a halőrre való esetleges találkozásra hogyan készítették fel pontosan a srácot a szülők, azt pontosan nem tudom.

A gyerkőc viszont a fáradt kézfogások közepette hozzám lépett, kihúzta magát, és büszkén jelentette, hogy:

“Jó napot kívánok, Kovács Marcell vagyok, már elmúltam 3 esztendős, van éves gyerekjegyem, és 1 db úszós bottal horgászok.”

Az apuka pedig csak annyit mondott, hogy “Bravó fiam, ezt remekül csináltad, de ez a bácsi nem az a bácsi…”