A fenti kérdés egy telefonbeszélgetés során hangzott el 2 éve, amikor egy (saját bevallása szerint örökmozgó) családapa érdeklődött, hogy hova tudnak ellátogatni a környéken abban az egy hétben, amíg a Körös-parton pihennek.

Mi kértünk tőle 24 óra haladékot, és telefont letéve természetesen azonnal lecsekkoltuk a családot a közösségi médiában. Miután láttuk, hogy a szokásos családi “ittrepülakismdár” típusú képeken az ő kismadaruk a Machu Picchu csúcsai, Dover sziklái vagy épp Izland gejzírjei felett repül, hát fel kellett kötni a gatyánkat, ha meg akartuk győzni őket arról, hogy a Körös-part is kínál egzotikus kalandokat.

De másnapra készen volt a lista, amin 23 olyan úticél szerepelt,

– amik mindegyike 15 km-es körön belül található, amennyiben a kör középpontja a Nád a Házam.

– Mindegyik átviszi a 12-15 éves kamasz gyerekek ingerküszöbét,

– és olyan gyakorlott kalandoroknak is rejt meglepetéseket, akik másztak már magasabb hegyre, mint a Kékes…

Miután a teljes listát, magyarázattal, személyes élményekkel, és képekkel együtt emailben elküldtük, 5 percen belül érkezett a viszonylag tömör, ám annál inkább örömteli válasz:

“Meggyőztetek, megyünk.”

Aztán amikor a család megérkezett, kb egy órát beszélgettünk a “welcome rozé” mellett, a júliusi forróság elől a verandára húzódva. Kicsit kiegészítettük a listát, felkészültünk az aktuális belépő árakból, nyitvatartási időből, elmondtuk, mikor a legszebb szerintünk az adott célpont, és mikor menjenek, ha el akarják kerülni a sok turistát.

Ők pedig köszönték szépen a segítséget, és lelkesen tervezgették, hogy milyen sorrendben is menjenek, és pontosan hova, mert azzal ők is tisztában voltak, hogy az összes látnivaló nem fog beleférni 7 napba sem.

Aztán egy hét elteltével, amikor a kicsekkoláskor ismét beszélgettünk, kíváncsian érdeklődtünk, hogy végül miket néztek meg, és kinek melyik tetszett a legjobban?

A válasz azonban egyszerre volt sokkoló és egyben hízelgő ránk nézve:

“Ja, olyan jól éreztük itt magunkat, hogy nem mentünk sehova. A leghosszabb út, amit megtettünk, az a veranda és a stég közötti 7 méter volt. De minek messzebb menni, ha itt ilyen jó?”

És ezzel nehezen tudtunk vitatkozni…