“Légyszíííí, hadd vegyem meg! Ez nem csak egy gumidarab, hanem egy olyan táska, amit mindenhez fel tudok venni, multifunkciós, azaz sok dologra tudom használni, otthon senkinek sincs ilyen, és különben is, úgy tetszik.”

A vásárlási döntést előkészítő érvelés az ifjú feleség szájából hangzik el 2014 őszén, amikor is a férjét próbálja meg telefonban rábeszélni, hogy hagyja jóvá egy O-bag vásárlását a milánói sétálóutca meglehetősen túlárazott üzletében.

Gondolom kitaláltátok, hogy az ifjú férj én vagyok.

És, hát mit mondhat az ember, ha friss házasként 3 hónapja van közös kasszán, és hitvese betartja a szavát, miszerint minden fontos családi beruházást megbeszélünk?

Természetesen azt, hogy ha ez a táska ennyire mindentudó, akkor nem szabad otthagyni.

A vásárlást követő nyáron aztán úgy esett, hogy épp nem voltam ott a Nád a Házam takarításánál, amikor érett a sárgabarack.

És mivel Panka mamája felajánlotta, hogy a kertben termő finomságból főz nekünk lekvárt, ha időben leszedjük, köszöntük, és éltünk a lehetőséggel.

Igen ám, de annyi termett, hogy a szállításra kijelölt vödrök, és kosarak mind színültig teltek érett gyümölccsel, így Panka a képen látható speciális tartó edényt is csatasorba állította.

“Én mondtam, hogy multifunkciós, de te nem hittél nekem.” – mondta, amikor kérdőn néztem rá, hogy nem lehetett volna-e inkább a szomszéd Pali bácsitól kérni egy rekeszt a szállításhoz…