2019 tavaszán ugyan ilyen szép idő volt mint most. Ugyanúgy virágoztak a gyümölcsfák, mint most, csak akkor még nem tudtuk, mi fán terem a COVID19, ezért a vendégházban még vendégek is voltak.

Ugyan először jártak nálunk, és nem állíthatom, hogy az érkezéskor lefolytatott 30 perces diskurzus során mindent megtudtunk újdonsült vendégeinkről, de nehezen tudtuk elképzelni róluk, hogy bármikor összeütközésbe kerülhetnének a törvénnyel…

Aztán 2 nap elteltével egy ismeretlen telefonáló aggódó segélykiáltása ébreszt a vekker helyett, aki könyörögve kéri, hogy amennyiben mi vagyunk a Nád a Házam tulajdonosai, azonnal riadóztassuk a rendőrséget, mert itt “olyan cudar világ van, hogy ő olyat még nem látott, pedig nem ma kezdte az ipart”.

Én ebből félálomban csak annyit fogtam fel, hogy a bácsi valami iapri munkába kezdett, és hogy valami baj van a Nád a Házamban.

De pontosan micsoda?- kérdeztem tőle, ő pedig sejtelmesen csak annyit mondott, hogy ezt látni kell… És azonnal riadóztatni a rendőrséget és polgárőrséget is.

Persze, meg a TEK-et, a katonaságot, és Delta Force-t is, gondoltam magamban, de azért az álom és az ébrenlét határán is egyre jobban furdalta az oldalamat a kiványcsiság, hogy vajon mi olyat tudnak csinálni a mi vendégeink 4 kisgyerekkel, amit csak harcedzett zsoldosok tudnának megfékezni…

A bácsi tovább erősködött, hogy már 2 napja folyik a “dáridó”, egyre hangosabban bömböltetik a “tüc-tüc” zenéjüket (A milyet???), mindenki részeg, és amikor megpróbálta csendre inteni őket, akkor nagyon csúnya szavak kíséretében küldték melegebb éghajlatra.

Ez kizárt dolog, mondom én, a mi vendégeink nem csinálhatnak ilyet. De, de higgyem el, mert ugyan nem csinálhatnának, de mégis csinálják. És könyörögve kér, hogy menjek azonnal a helyszínre, de nehogy egyedül, mert nagy bajom eshet, úgyhogy hívjak erősítést!

Még ekkor sem tudtam elképzelni, amint a szülők 2 babakocsiban ülő kisgyerekkel olyan partyt rendeznek a kerti hinta és a szilvafa árnyékában, amiért azonnal rohamrendőröket kellene hívni, de engedve a bácsi únszolásának, autóba pattantam, és elindultam a Nád a Házamba…

Útközben próbáltam őket telefonon elérni (ha ezt bárki a közterület fenntartótól, a rendőrségtől, vagy a bármely rendvédelmi szervtől olvasná, akkor a telefonálás perceire lehúzódtam az úrtól, és leállítottam a gépjárművet), de senki nem válaszolt, és bevallom őszintén, hogy én is kezdtem félni egy kicsit…

Közben a biztonság kedvéért feltárcsáztam egy helyi rendőr barátomat (ismét lehúzódtam), hogy mi a teendő, ha nem értenek a szép szóból?

Ő azzal “nyugtatott”, hogy vegyem elő a legjobb tárgyaló énemet, és finoman figyelmeztessem őket arra, hogy senki sem jár jól egy rendőri helyszíneléssel, de legkevésbé én, a tulajdonos, úgyhogy csak ügyesen…:)

Köszi a bíztatást, mondtam, és felkészültem a legrosszabbra….

Amikor a házhoz értem, gyanúsan csöndes volt minden. Csak a feketerigó énekelt a szilvafán, és Lovasi András hangja hallatszott a rádióból, aki mintha megérezte volna az egy év múlva esedékes koronavírus miatti társadalmi feszültséget, dalban biztatta arra a hallgatóságot, hogy “Maradj otthon, nézzél tévét…”

De a lényeg, hogy bulinak se híre se hamva nem volt, csak a szülők jöttek elém, kínáltak meg egy kis palacsintával, ami reggeliről maradt, és kedvesen érdeklődtek, hogy mi szél hozott?

Én pedig lányos zavaromban csak annyit tudtam mondani, hogy “Épp most akartam rátok hívni a rendőrséget, de ez a palacsinta olyan finom, hogy meggondoltam magam.”

Elmeséltem nekik a reggeli telefonhívást, ők pedig jót nevettek rajta, és elmondták, hogy tegnap este éjszakáztak a legtovább, 21:30-ig, és hacsak a gyerekek nem rendeztek valami fergeteges bulit, amit ők átaludtak, akkor nem hiszik, hogy bárkit zavartak volna.

És ekkor ismét csörgött a telefon…Az aggódó úr pedig sűrű bocsánatkérések közepette ismerte be, hogy félrenézte a dolgot, és az ő szomszédjában rendet bontó vandálok nem is a Nád a Házamban laknak.

Csak hát annak is nád a teteje, és felment a netre, beírta a gugülbe, és az a piszok internet minket dobott ki. De ha már beszélünk, nem küldeném ki a rendőrséget oda?

Köszönöm, nem élnék a lehetőséggel, mert engem most vár még egy fél kakaós palacsinta, és a jó magviseletű vendégeink…

Hát így tanultuk meg, hogy a Google nem mindig a barátunk. Főleg, ha rosszul használják…