A gyerekek imádják őket, mi nemkülönben, ők viszont nem értik, hogy idén Húsvétkor miért ilyen csendes a Nád a Házam. A mai beszélgetésből kiderül, hogyan élik meg a játszószoba lakói a korona karantént.

– Te, Tigris koma, nem ma van Húsvét?

– Biztosan igazad van Spongya barátom, de mi az?

– Tudod, amikor a gyerekek édességet keresnek a kertben, a szülők pedig először nyugodtan reggeliznek, hogy végre nem kell Bogyó és Babócát nézni a kölykökkel tableten, aztán meg egymást gyanúsítgatják, hogy ki hagyta rajta az árcédulát a Milka nyuszin.

– Ja, ez az a hétvége, amikor a fiúk nem elég, hogy hideg vízzel vagy büdös valamivel öntik le a lányokat kínosan erőltetett versek közepette, de még ajándékot is kapnak érte?

Hát ha az most van, akkor hol maradnak idén a vendégek?

Ilyenkor már mindig gyerekzsivajra szoktunk ébredni, és mi is nézhetjük a Bogyó és Babócát.

– Nem tudom, de nekem itt valami nem stimmel. Az még oké, hogy novembertől márciusig téli álmot alszok tigris létemre, de már április van, 23 fok, de vendég az sehol.

Ilyankor már fürdeni szoktunk a medencében, meg kirándulni a vendégekkel.

– Tényleg, emlékszel arra, amikor az a két copfos kislány 3 napon át fürdetett a kismedencében, és amikor az apukája ráripakodott, hogy mégis mit csinál, akkor nemes egyszerűséggel közölte, hogy “Te mondtad, hogy mindenki csak oda mehet, ahol leér a lába. És hát ez tigrisnek is csak a derekáig ér.”

– Igen, de aztán a negyedik napon bevitt karúszóval a nagyba is, és azt mondogatta, hogy olyan szépen úszok, mint egy sellő. Nem tudom, az kicsoda, de azóta kicsit fakóbb a bundám a klóros víztől.

– És arra, amikor egy másik kislány annyira megszeretett, hogy becsempészett a bőröndjébe, és elvitt a saját házukba?

– Igen, csak amikor az anyukája észrevett, betettek egy dobozba, és egy zöld ruhás fickó egészen idáig szállított. De ők azóta is minden évben jönnek, biztos miattam.

– És arra, amikor 2016-ban a vendégekkel együtt néztük a nappaliban az magyar-osztrákot?

– Még szép. Amikor Szalai gólja után 2 percig kiabált az összes vendég, és az egyikük engem ölelgetett, és azt üvöltözte, hogy Szalaííííííííííí. Na akkor egy pillanatra azt hittem, hogy én vagyok Dzsudzsák Balázs.

– És arra, amikor azzal a nagy darab fickóval egész este Tankcsapda számokat énekeltünk, és a végén én mellette ébredtem a csónakban?

– Hejj, micsoda emlékek….De mi a csodáért nincsenek most vendégek? Nem megy a biznisz? Ilyenkor már rég tele a Nád a Házam, és mindig akad valami érdekes kaland.

– Képzeld, a múltkor, amikor itt volt a vörös szakállas medencét porszívózni, akkor a telefonját hallgatta, és azt mondta egy Operatív Törzs nevű fickó, hogy mindenkinek otthon kell maradni. És hogy csak élelmiszerboltba szabad elmenni maszkban és kesztyűben.

– Micsoda butaság. Akkor nem csinálunk egy élelmiszerboltot itt a Nád a Házamban? Hátha megint megtelik élettel.

– Én nem tudom, hogy van ez, és pontosan mit csinál a karantén, de nem lesz a barátom, amíg nem enged ide vendégeket.

Ha bárki hasonlóságot fedezne fel a történetek és saját élményei közt, akkor biztosan rosszul emlékszik. Az itt leírtak ugyanis csak Tigris és Spongya Bob képzeletének szüleményei. Na jó, talán van egy kis valóságalapjuk…