3 hete gondolkozom, hogy megírjam-e ezt a sztorit, de egyrészt remélem, hogy erőt és reményt adhat azoknak, akik hasonló cipőben járnak, másrészt szokásomtól eltérően elolvastattam a főszereplővel (mármint azzal, aki már elmúlt 2 hónapos), és engedélyt kaptam tőle, úgyhogy fogadjátok őszinte szeretettel:

Aki követte a tavaszi meséket, talán még emlékszik az utolsó előtti bejegyzésre, ami június 14-én született. Nem véletlenül, hiszen nekünk az a nap sok szempontból más, mint a többi…

2014-ben ezen a napon volt az esküvőnk, és egy ilyen jeles esemény után minden örömszülő lelkesen várja a gólyát, főleg, ha ez egyben 1. unokája világrajöttét is jelentené.

Gondolom ezzel Eszti mama sem volt másképp, így amikor 2014. október 17-én Lackfi János tartott felolvasó estet Szegeden, gyermekeknek írt verseiből, az én anyukám gyanútlanul vásárolt egy példányt a “Paradicsomleves betűtésztával” című könyvből.

Az műsor végén pedig még deikáltatta is a művet abban a hitben, hogy hamarosan odaadhatja majd elsőszülött unokájának.

Aztán az élet máshogy gondolta, és a Molnár család gólyája először másik fészekbe hozott ajándékot.

De Eszti mama pontosan tudta, hogy ezt a könyvet kinek szánta, így Kende kénytelen volt beérni másik ajándékokkal, és Lackfi pradicsomlevese maradt a szekrény mélyén.

Aztán csaknem 6 esztendővel később, amikor már közel volt hozzá, hogy a könyvet elajándékozza, vagy személyesen adja vissza a szerzőnek, nos akkor Eszti mama úgy döntött, hogy nem adja.

Sem fel, sem a könyvet vissza, hanem bizony kitart, amíg kell, és megvárja vele a jogos tulajdonosát.

Azt, akinek a könyvet eredetileg szánta.

És idén szeptemberben, amikor Danika 1 hónapos lett, elhozta nekünk egy adag sütemény és számos más finomság közé rejtve.

A “Paradicsomleves betűtésztával” nem Lackfi János legjobban sikerült könyve.

(Mondjuk elég magasan van a mérce.)

De nekünk életünk végéig egyet fog jelenteni azzal a rövid, mindössze 3 betűs szóval, amit annak idején ritkán raktunk ki a suli menzán, pedig nem árt, ha ezek benne vannak a lelki lőszertáradban.

Eszti mama azonban megmutatta, hogy a H, az I és a T betű a legnehezebb időkön is átsegítenek…

Köszönet hát neki és mindenkinek, aki az elmúlt 6 évben velünk volt, és nem adta fel.

Jelentjük, megérte várni.