Az alábbi történet másfél éve esett meg egy kedves vendégünkkel, aki a kertünkbe tévedt fácánnak köszönhetően már nem ad müzlit a kislányának.

– Anyu, az milyen madár?

– Ez egy fácánkakas kicsim.

– És mit keres a mi kertünkben?

– Biztosan reggelit, mert éhes. De hagyjuk most kapirgálni, és menjünk mi is reggelizni.

– Én szívesen neki adom az enyémet, ha ma is müzli lesz.