2015 az indulás és a tapasztalatszerzés éve volt sok szempontból. Bármekkora élmény és kaland volt ugyanis a felújítás másfél hónapja, a saját kárunkon tanultuk meg például azt, hogy a “hétfőn itt vagyok”, nem feltétlenül jelenti a soron következő hétfőt.

De ne szaladjunk ennyire előre. Mert még csak ott tartunk, hogy van egy meglehetősen terjedelmes listánk a ház renoválandó szegleteiről, de hogy ezekhez honnan szerzünk megbízható szakembereket, arról nem sok fogalmunk van.

Aztán az egyik reggel 6 óra után néhány perccel, fülsüketítő fűrészelésre ébredünk.

“Na, van asztalosunk, aki már el is kezdte a munkákat, csak nem tudunk róla.” -mondja Panka. “De nézzük már meg, hogy mégis mit csinál!”

Félálomban botorkáltunk az egyre erősödő hang irányába, amiről kiderült, hogy a szomszédból jön, ahol Bruznyiczky Béla bá épp a mólóhoz vagdossa a gerendákat a kissé futurisztikus, ám annál kevésbé szunyókálás párti masinájával.

Arra a kérdésünkre, hogy “mégis mi a csudának kell reggel 6-kor ilyen hangokat hallatni egy nyaraló övezetben”, a rövid, ám annál velősebb válasz így hangzott: “Mert 7-kor már meleg van fiam.”

Ezzel nem tudtam vitatkozni így a további tiltakozás helyett gyorsan főztem egy jó erős kávét, amit pertu gyanánt el is fogyasztottunk a kerítés fölött, mint ahogyan azt jó szomszédok szokták.

Amíg megittuk az életmentő feketét, megvitattuk, hogy mik azok az asztalos munkák, amiket a Nád a Házamban még nyitás előtt el kellene végezni, és mire a második kávé is lefőtt a Szarvasi Kotyogósban, addigra már le is igazoltuk a mestert.

Másnap pedig meg is kezdte nálunk a munkálatokat Béla bá, aki simán szerepelhetett volna bármely Rejtő adaptációban. Csak a legritkább esetekben hordott olyan világi hívságokat, mint felsőruházati cikkek, és egy kiszuperált bőr klumpán, illetve egy levágott szárú farmer rövidnadrágon kívül nem nagyon viselt semmit.

Ellenben varázslatosan csinálta azt a párját ritkító mutatványt, hogy folyamatosan egy hamvadó cigarettavég lógott ki a szájából, ami azonban csak akkor izzott, amikor a szabadban dolgozott. Ha a házban tartózkodott, a cigi ugyanúgy ott volt a helyén, de sosem égett…

Béla bá 10 nap alatt készítette el az emeleti előszobában található gyerek-záras védőkorlátot, és a vízpartot a legkisebbek elől biztonságosan elválasztó kerítést.

Mindig időben jött, mindig jókedvű volt, és mindig volt egy jó sztorija gyerekkorából, amikor még “egészen máshogy mentek a dolgok…”

Sőt, az előző tulajdonos által ránk hagyott, falon csüngő halfejeket is nagy örömmel vitte el az egyik inasának, aki állítólag jobban örült a harcsa trófeáknak, mintha fizetésemelést kapott volna. (Ezt mondjuk Béla bá állította, nem a fiú.)

Aztán, miután elkészültek a lépcső fa burkolatának kartonlapokból kivágott profiljai, az öreg azt mondta, “Ez egy kicsit hosszadalmasabb munka lesz, de jövő hétfőn itt vagyok, és megcsináljuk azt is.”

És mivel eddig mindig pontosan érkezett, gondoltuk biztosan csak lerobbant útközben a 35 éves Wartburgjával… De Béla bá nem jött hétfőn. Meg kedden sem, meg azután sem.

Így aztán a lépcső fa burkolat helyett szőnyeg borítást kapott. Mi pedig már 5 éve észben tartjuk a hét első napján, hogy Béla bá bármikor betoppanhat.

Elvégre azt nem mondta, hogy melyik hétfőn jön…